A város éjjel sem aludt. A lámpák fénye, a kocsik zaja, a piacok forgataga mind azt mutatták, hogy ez egy élő és pezsgő hely. De nem mindenki élvezte ezt a nyüzsgést. Voltak, akik az árnyékban maradtak, akik a sötét utcákon jártak, akik a titkokat és a kincseket keresték.

Egy ilyen ember volt Rian, a tolvajcéh egyik legügyesebb tagja. Rian fiatal volt, de már sok mindent látott és tapasztalt. Tudta, hogyan kell bejutni egy zárt ajtón, hogyan kell kikerülni egy őrt, hogyan kell elcsenni egy értékes tárgyat. De még ő sem volt felkészülve arra a feladatra, amit a céhvezér adott neki.

- Egy medált kell megszerezned - mondta a  céhvezér Zalor egy titkos találkozón. - Egy nagyon régi és nagyon drága medált. Egy templomban van elrejtve, amit őriznek a papok és a harcosok. Nem lesz könnyű bejutni oda, de ha sikerül, gazdag leszel.

- Miért olyan fontos ez a medál? - kérdezte Rian.

- Nem tudom - válaszolta a Zolar. - De valaki nagyon akarja, és nagyon sokat fizet érte. Nem is érdekel, mi van rajta vagy mit csinál. Csak azt tudom, hogy így néz ki - és ekkor elővett egy papírt, amire egy medál volt rajzolva. Egy kerek fémlemez volt, aminek a közepén egy ötágú csillag volt. A csillag körül furcsa jelek voltak írva.

- Ez valami mágikus szimbólum? - kérdezte Rian.

- Lehet - mondta a Zolar. - De nem számít. A lényeg az, hogy megszerezd ezt a medált, és visszahozd nekem. Ha megteszed, megkapod a jutalmadat.

Rian bólintott. Elvette a papírt, és elindult a templom felé.

Rian korán reggel útnak indult a tolvajcéhtől kapott feladatának teljesítése érdekében. Az éjszaka alatt esett az eső, így az út sáros és csúszós volt. Rian lassan haladt, hogy elkerülje az esetleges baleseteket. Az út mentén magas hegyek tornyosulnak és zöldellő erdők borítják a hegy lábát, amely gyönyörű látványt nyújtott az esős éjszaka után. Rian találkozott néhány helyi lakossal is, akiktől megtudta hogy majd egy napi járásra van a legközelebbi fogadó ahol estére megpihenhet. Rian nagyon hálás volt az információért. Az időjárás változékony volt és hamarosan újra eleredt az eső, Rian megpróbálta elkerülni a legrosszabb részeket, de néha úgy érezte egy kínszenvedés az utazás a sáros és csúszós területeken. A nap végére Rian fáradtan és éhesen ért a faluba ahol a fogadóban megszállhatott. A fogadóban ételt és italt rendelt majd felment a szobába. Az első nap végén Rian fáradtan feküdt le aludni, tudta, hogy még sok nehézséggel kell szembenéznie ahhoz, hogy megszerezze a medált, de remélte, hogy sikerrel teljesítheti a rábízott feladatot.
Másnap reggel:
-Jó reggelt! Remélem, jól aludt. 
-Jó reggelt! Igen, köszönöm.
-Jól érezted magad a szobádban?
-Igen, nagyon kényelmes volt az ágy. Köszönöm a vendéglátást. 
-Nincs mit. Örülök, hogy elégedett vagy. Mit szeretnél reggelizni?
-Csak egy kis kenyeret és sajtot, ha lehet. És egy korsó sört.
-Persze, mindjárt hozom. Addig is, van valami, amiben segíthetek? Tudom, hogy tolvaj vagy, de nem érdekel a tevékenységed, csak a pénzed.
-Haha, őszinte vagy. Nos, van valami, amit szeretnék megtudni. A templomról, amit keresek.
-Melyik templomról beszélsz?
-Egy régi és elhagyatott templomról, amely valahol a hegyek között van. Azt hallottam, hogy egy titkos kincs rejlik benne. 
-Ó, azt a templomot. Igen, hallottam róla én is. De nem sokat tudok róla. Csak annyit, hogy egy ősi rend építette még réges-régen. A Napistenek rendje.
-A Napistenek rendje? Soha nem hallottam róluk.
-Nem csodálom. Egy elfeledett rend volt, amely a napot imádta és hatalmas mágiával rendelkezett. De valami történt velük, és eltűntek a történelemből. A templomuk az egyetlen maradványuk. -Érdekes. És hol van ez a templom pontosan?
-Azt tudom, hogy egy hegyi ösvényen kell elindulnod, amely a falu északi végén kezdődik. Az ösvényen haladva találkozni fogsz egy kis vízeséssel, amely mellett egy sziklafal van. A sziklafalon van egy rúnákkal írt bejárat, amelyet csak a Napistenek rendje tudott kinyitni.
-És nem tudod hogyan lehet kinyitni?
-Nem tudom. Talán valami kulcs vagy titkos jelszó kell hozzá. De vigyázz, mert a templom veszélyes lehet.
-Köszönöm az információt, nagyon hasznos volt.
-Nincs mit. 
-Itt van a reggelid, jó étvágyat! 

-Még valamit szeretnék kérdezni. Tudsz valakit, aki jártas a mágiában itt a közelben?
-A mágiában? Hát, nem sokan foglalkoznak azzal errefelé. De van egy remete varázsló, aki a falu melletti erdőben lakik. Talán ő tud segíteni neked.
-Egy remete varázsló? És hogy találom meg őt?
-Ha kimész a faluból az erdő felé, akkor látni fogsz egy ösvényt, amely balra kanyarodik. Az ösvényen haladva eljutsz egy tisztásra, ahol egy kis kunyhó áll. Ott lakik a varázsló.
-És nem veszélyes meglátogatni őt? Nem haragszik meg, ha zavarom?
-Nem hiszem, hogy veszélyes lenne. A varázsló békés ember, csak magányos. Talán örülne is, ha beszélgethetne valakivel. De ne várj tőle sokat. Nem sokat tud a világról, csak a mágiáról.
-Köszönöm az információt. 
-Szívesen, vigyázz magadra és sok sikert a küldetésedben. 
Miután megetted a reggelit távozol. 
A fogadó ajtaján kilépve látod, hogy van egy pékárus, ahol friss kenyér és sütemény illata csábítja a vevőket. Mellette egy gyümölcsös árusítja a színes gyümölcsöket és zöldségeket, amelyek között almát, narancsot, répát és káposztát is felfedezel. A túloldalon egy szabó hírdeti az új kollekcióját. A bolt mellett egy könyvesbolt csalogatja a tudásra vágyókat. 

Az utca végén egy szép szökőkút áll, amelynek vízsugara a napfényben csillog. A szökőkút körül gyerekek játszanak, futkároznak, labdáznak és nevetgélnek. A szülők figyelik a gyerekeket, és közben beszélgetnek egymással.

A szökőkúttal szemben egy nagy templom magasodik, amelynek tornya az ég felé nyúlik. A templom egy régi és impozáns épület. A templom bejárata fölött egy óriási rozetta ablak díszlik, amelyen színes üvegdarabokból álló minták láthatók. A templom ajtaja nyitva van, és belépsz rajta.

A templom belseje csendes és sötét, csak néhány gyertya világítja meg a teret. A falakon festmények és szobrok mutatják be a vallásos jeleneteket és szenteket. A templom közepén egy oltár áll, amelyen egy  nagy nyitott könyv van.
Megpillantasz egy idősebb csuhás papot és leszólítod. 

-Bocsánat, zavarhatom egy pillanatra? - Persze, fiam. Mit szeretnél?
-Csak néhány kérdést szeretnék feltenni. Mely isteneknek van szentelve ez a templom?
-Ez a templom az istenek mindenségének van szentelve. Itt minden istent tisztelünk és imádunk, akik megteremtették és fenntartják a világot.
-Értem, és tud valamit a Napistenek rendjéről?
-Hát, nem sokat. Egy ősi rend volt, amely a napot imádta és hatalmas mágiával rendelkezett.
-Tud valamit a vezetőjéről?
-A Napistenek rendjének vezetőjéről? Hát, nem sokat. Egy bölcs és erős férfi volt, aki a nap erejét használta. De egy napon eltűnt, és senki sem tudja, mi lett vele. A napkorongja az egyetlen ami maradt utána.
-Hol van ez a napkorong? 
-A pletykák szerint egy barlangban kell keresned, amely a falutól északra található. A barlang bejáratát egy rúnákkal írt nagy kőajtó zárja el. 
-Meg tudta fejteni valaki a rúnákat?
-Nem hiszem, az ajtó azóta zárva van. De vigyázz, mert a barlang veszélyes lehet. 
-Köszönöm az információt, nagyon érdekes volt. 
-Nincs mit, fiam. Isten áldjon meg téged és óvjon meg a bajtól. 
Miután elhagytad a templomot elindulsz megkeresni az öreg remetét. 

Mikor odaérsz a kunyhóhoz, meglepődve látod, hogy a varázsló nem a házban, hanem a ház mellett van. Egy kis tűzhelyen főz valamit egy nagy fazékban, amelyből gőz száll fel. A varázsló egy öreg, szakállas férfi, kopott köpenyt és kalapot visel. A háza mellett különféle növényeket és állatokat tart. A varázsló észreveszi a közeledőt, és feláll a tűzhely mellől. Barátságosan mosolyog rád, és megszólít téged:
Üdvözöllek, utazó! 
Eldor vagyok egy vén öreg varázsló, mi járatban vagy erre?

A közeli faluban mondták hogy egy varázsló lakik a környező erőkbe, ezért úgy döntöttem felkeresem önt mert szeretnék megtudni pár dolgot a napistenek rendjéről és a vezetőjükről. 
A faluban élő pap mesélt nekem a napkorongról ami a pletykák szerint el van zárva egy rúnákkal vésett kapu mögött, ebben kérném a segítségedet. 

-Hm, igen, tudok erről a napkoronáról. De nem olyan egyszerű megszerezni, mint gondolnád. A kapu is csak akkor nyílik meg, ha megfejted a rúnák rejtélyét.
-Ertem, de ehhez szükségem lenne a te bölcsességedre és tudásodra is, Elron. Nem segítenél nekem megoldani a rúnák titkát?
-Nos, talán segíthetnék neked, de nem ingyen. A varázslatnak ára van, tudod. És most éppen egy nagyon fontos főzetet készítek, amihez hiányzik egy alapanyag. Ha elhozod nekem azt az alapanyagot, akkor talán hajlandó vagyok megmutatni neked, hogyan olvasd el a rúnákat.
-És mi az az alapanyag, amire szükséged van?
-Egy ritka növény, amit napvirágnak hívnak. Ez egy sárga virág, ami mindig a nap felé fordul. Csak a napfényes réteken nő, de nagyon ritka és értékes. Ha megtalálod ezt a virágot, akkor gyere vissza hozzám, és segítek neked.
-Rendben van, de hol találhatok ilyen napfényes réteket?
-Hát, ha továbbmész az ösvényen az erdőn át, akkor eljutsz egy hegyvidékre, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre. Ott találhatsz néhány napfényes rétet, de vigyázz, mert ott is vannak veszélyek. Farkasok, medvék és más vadállatok élnek ott.
A varázsló beinvitál téged a kunyhójába, amit elfogadsz. Amint belépsz az ajtón ez a látvány tárul a szemed elé: A kunyhó belülről sokkal nagyobb és tágasabb volt, mint kívülről látszott. A falakon polcok sorakoztak tele könyvekkel, üvegcsékkel, füvekkel és kristályokkal. A közepén egy nagy asztal állt tele papírokkal, tollakkal és tintával. A háttérben egy kandallóban lobogott a tűz, amely meleg fényt és illatot árasztott az üstben főzött tea illatától.

-Mondd csak, Rain, honnan hallottál a napistenekről? Nem sokan ismerik őket manapság.
-A faluban élő fogadós mondott párat a rendről és a pap mesélt a vezérükről aki egy bölcs és jó ember volt, viszont eltűnt, és senki sem tudja, mi lett vele.
-Haha, te azt hiszed, hogy ő egy bölcs és jó ember volt? Hát, akkor nagyon tévedsz. Én tudom, mert én ott voltam, amikor minden megváltozott. Én vagyok az egyik legöregebb varázsló ezen a világon. Több mint 250 éves vagyok, és sok mindent láttam már.
-Tényleg? Akkor mesélj nekem arról, ami történt. Miért tűnt el a napistenek rendje?
-Nos, ez egy hosszú és szomorú történet. A napistenek rendjének vezére nem volt más, mint Narion. Ő volt a legnagyobb és legerősebb napmágus, aki valaha élt. Viszont egy napon minden megváltozott. Nem elégedett meg azzal, amit elért. Mindig többet akart. Több hatalmat, több tudást, több dicsőséget. Azt hitte, hogy ő az egyetlen, aki méltó arra, hogy uralkodjon a világon. Ezért elhatározta, hogy megtámadja az összes többi mágusrendet, és legyőzi őket. Így kezdődött a nagy háború, amelyik majdnem elpusztította az egész világot.
-És te hol voltál akkor? Melyik oldalon álltál?
-Én akkor még fiatal varázsló voltam, aki csatlakozott a napistenek rendjéhez. Csodáltam Nariont, és követtem őt. De hamar rájöttem, hogy ő nem az, akinek hittem. Egy kegyetlen és sötét ember volt, aki nem tisztelte az életet és a szabadságot. Csak saját magát imádta, és mindenkit kihasznált vagy elpusztított, aki nem engedelmeskedett neki. Ő használta a napkorongot is, ami egy ősi és titokzatos tárgy volt, amelyik hatalmas erőt adott neki. De ez az erő meg is mérgezte őt. Egyre őrültebbé és gonoszabbá vált.
-És mi lett vele? Hogyan ért véget a háború?
-A háború akkor ért véget, amikor egy másik nagy mágusrend felvette vele a harcot. Ők voltak a holdistenek, akik megértették és használták a hold erejét. Ők voltak az egyetlenek, akik képesek voltak ellensúlyozni Narion erejét. A holdistenek vezére Nyla volt. Ő Narion ellentéte volt: bölcs és jószívű nő, aki tisztelte az életet és a szabadságot. Ő vezette a holdistenek seregét egy utolsó csatára Narion ellen. A csata döntetlenre végződött. A küzdelemekben amikor szembe kerültek egymással mindkettőjüket egy különös érzés fogta el. Akkor érezték meg egymás iránt a vonzalmat, amit nem tudtak megmagyarázni. Talán azért, mert ők voltak a legjobbak a maguk területén, és elismerték egymás erősségét és bátorságát. Talán azért, mert ők voltak az egyetlenek, akik megérthették egymás küzdelmét és vágyát. Talán azért, mert ők voltak az egyetlenek, akik látták egymásban a nap és a hold fényét. De ez nem számított akkor. Ha kiderült volna, mindketten árulónak és gyávának lettek volna bélyegezve. A saját népük és a többi mágusrend ellenük fordult volna. Ezért ők titokban találkoztak néhányszor, amikor senki sem látta őket, a találkozók nem voltak hosszúak mert, vissza kellett térniük a háborúba, és harcolniuk egymás ellen.

A háború nem ért véget azzal, hogy ők egymásba szerettek. A háború csak akkor ért véget, amikor mindketten meghaltak. De ez nem volt egy véletlen halál. Ez egy öngyilkosság volt. Ők úgy döntöttek, hogy inkább meghalnak együtt, mint hogy éljenek külön. Ezért ők egy utolsó csatára mentek egymás ellen, de nem azért, hogy megöljék egymást, hanem azért, hogy meghaljanak egymás karjaiban. Ők úgy gondolták, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy örökre együtt maradjanak.

Ez az igazság Norion és Nyla szerelméről. De ez egy nagyon titkos és szomorú igazság. Én csak azért tudom ezt, mert én voltam az egyik tanúja ennek a tragédiának. Én láttam őket meghalni egymás mellett. Én hallottam őket suttogni egymásnak utolsó szavakat.
Nem mondtam el ezt senkinek.  Eltemettem őket egy olyan helyre, ahol senki sem zavarja őket. Elrejtettem a napkorongot is, és megtartottam magamnak ezt a titkot,mert én tiszteltem őt, annak ellenére is amit tett.

-Hihetetlen! És miért rejtetted el a napkorongot?
-Azért rejtettem el a napkorongot, mert féltem, nehogy rossz kezekbe kerüljön. A napkorong nagyon erős és veszélyes tárgy, amit nem lehet könnyen kezelni. Ha valaki nem volt elég bölcs és óvatos, akkor a napkorong megmérgezte az elméjét, ahogy megmérgezte Nariont is. Nem akartam, hogy ez megtörténjen másokkal is. Meg akartam óvni a világot a napkorong ártalmaitól. 
A napkorongot egy hegy belsejében zártam el és csak én tudom a rúnakapu kinyitásának módját. Azonban nem mondom el neked, hacsak nem teljesíted a kérésemet. Ha elhozod nekem a napvirágot, akkor megmutatom neked, hogyan olvasd el a rúnákat. De vigyázz, mert ez nem egy könnyű feladat. A rúnák ősi és bonyolult nyelven íródtak, és csak akkor érthetők meg, ha ismered a napistenek titkos tanításait. Én ismerem őket, mert egykoron tanítványuk voltam. De te nem vagy az. Te csak egy kíváncsi kalandor vagy, aki nem tudja, mibe vágja a fejét.
-Nem akarom megtartani a napkorongot csak az kell ahoz hogy bejuthassak a rend templomába. Ha ez az ára annak, hogy segíts nekem, akkor elfogadom. El fogom hozni neked a napvirágot.
-Rendben van, ha ez a döntésed. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek. A napkorong nagy hatalommal bír, de ez a hatalom veszélyes is. Ha nem vagy óvatos, akkor ugyanarra a sorsra jutsz mint Narion. De most menj, és keress  egy napvirágot. Én addig folytatom a főzetemet. Talán még ma elkészülök vele.